Az odissi tánc

Táncművészet, mint kifejezésmód

A világon minden létező kultúrának megvan a sajátos tánc stílusa, ahol az előadóművész a kifejezés eszközeként, a testének kifinomult mozdulataival képes történeteket, érzelmeket megjeleníteni, és kapcsolatba lépni azzal, akinek a tánc szól. Ez lehet a közönség, de lehet az általa imádott Istenség valamelyik aspektusa, attól függően, hogy a világ mely részén él, milyen hagyományokat követ.

Klasszikus táncok eredete

Indiában a klasszikus táncművészet, a templomok meghitt világában, a szertartások fontos részeként jött létre, mint az imádat megnyilvánulása, karöltve a zene és a vallási irodalom évezredes hagyományaival.

2000 éves történetének alapjai több szanszkrit nyelven íródott műben olvasható.(Abhinaya darpana, A kifejezés tükre, és a Natya Sásztra A tánc kézikönyve), amely mind a mai napig a táncosok, guruk "bibliája". Ezekben az írásokban a technikai tudnivalókon kívül a tánc születéséről is szó van, fontosnak tartva azt az alászálló folyamatot, ahonnan a tánc ered. Natarája, vagyis a tánc uraként Sívát tisztelik, aki kozmikus táncával képes az egész univerzumot megsemmisíteni, sejtetve azt az energiát, ami egész lényét áthatja, míg minden el nem pusztul, teret engedve a teremtésnek, az újra kezdésnek. Két karjával, a félelemnélküliséget fejezi ki, csupán a kéztartásával, amit mudrának neveznek, és ez az indiai klaszikus táncok legfőbb sajátja. ő, a Tandava táncok, a férfias mozdulatok atyja, míg Párvati, isteni párja, a Lásja a nőies mozdulatok anyja.

Az Odissi története

A 7 kialakult stílus közül az Odissi, India keleti részén az Indiai óceán szegélyezte Odra tartományból származik. A 14. századtól, Orissa néven vált ismertté, ahol az elkövetkező évszázadok a különböző kultúrák, művészetek szintézisét hozta. A 12. században felépült a Jagannáthpuri nagytemplom, amely mérföldköve lett az Odissi tánc és a Mahari (templomi táncosnők) tradíció elterjedésében. Jó néhány környező templom külső falain csodálatos kőszobrok őrzik az odissi tánc jellegzetes, három ívben meghajlott test mozdulatainak kőbe vésett mását. Olyan tökéletes ábrázolásokról van szó, melynek tanulmányozása elengedhetetlen minden odissi táncos számára.

Ebben az évszázadban született meg Jayadeva Gíta Góvinda című műve, mely a költő himnusza a kékes bőrű Krsnához, és egyben az odissi tánc Abhinaya részének csodálatos részévé lett lírai-drámai tartalma miatt. Azt mondják az Abhinaya az indiai klasszikus táncok lelke. A 15. században Chaitanja Mahaprabhu megjelenésével a vaisnava hit elterjedése és a bhakti izzó önátadása lett az emberek életútja. Ez nagy erővel hatott az Odissi tánc elterjedésére. Ekkor jelent meg a Gotipua tánc fiatal fiúk előadásában, népszerűsítve a templom falain kívül is a tánc és a költészet tökéletes eggyé válását, aminek erdménye lett hogy az évszázadok alatt teljes pompájában virágzott ez a tánc stílus. A 17 században Maheshwara Mahapatra megalkotta az Abhinaja Chandrikát az Odissi történetének könyvét, a stílus jellemzőivel, szabályaival együtt, ami folytatása volt a Natja Sasztra szellemi vonalának.

Guruk, tanítványok

Sajnos, a 20. Század közepén megszüntették a Mahari tradíciót, de szerencsére néhány elszánt követője, akik ma a tánc atyjaiként ismeretesek, átmentették ezt a kincset. Néhány név, a teljesség igénye nélkül, hiszen a számtalan guru tanítvány ma már a nagy személyiségek nyomdokait követik, szerteágazva az odissi tánc hatalmas fájának, de gyökerével mélyen kapaszkodva az évszázadok tradíciójába. Kabhichandra Kalicharan Patnaik, Shri Dayanidhi Das, Guru Pankaj Charan Das, Guru Kelucharan Mohapatra, Guru Mayadhar Raut, Harekrishna Behera, Guru Debaprasad Das.

Az Odissi tánc elemei

Mangalacharan

Hódolatajánlás Jagannáthnak, az univerzum urának, aki Orissa fő imádott istensége.A tánc virágfelajánlással kezdődik, bevezetése az elkövetkező tánc részeknek. Magában foglalja az úgynevezett "bhumi pranamot" ami a föld anyának szóló mozdulat sor, engedélyét kérve hogy lábunkal, táncunkkal rajta lépdelhessünk, és a trikhandi pranamot, amivel a táncos hódolatát ajánlja a Legfelsőbbnek,amikor két kezét feje fölé tartja, a Gurunak, amikor arc előtt vannak a kezek és a nézőközönségnek, amikor mell előtt tartja összeillesztve két tenyerét. Számtalan változata lehetséges, de az alap motiváltsága mindegyiknek azonos.

Batu Nritya

Ez a rész az Úr Sívának, Natarájnak, vagy másnéven Batuka Bhairavának szól.Míg a többi tánc résznek számtalan változata lehet, ennek csak egy van, minden táncos egy két lépés külonbséggel, de ugyanazt tánolja.

Pallavi

Tiszta tánc rész, cselekmény nélküli, követve a zene hangulatát, tempóját. Egy bimbódzó lótuszvirághoz hasonlít a tánc kezdő lépéseinek finomsága, ami a zene fokozódásával, egyre szebben kinyílik, míg a legvégén teljes pompájában megmutatkozik az odissire oly jellemző szem mozgásokkal, esztétikus pózokkal, és fürge láb mozgással.

Abhinaya

Ebben a részben a táncos kéztartásokkal, és az egész test apró mozdulataival beleértve az arc finom mimikáját, különböző történeteket jelenít meg a nézőközönség számára, szavak nélkül.Orissa neves költőinek műveit beszélik el a tánc nyelvén.(Banamali, Upendra Bhanja,Baladev Ratha és a legnépszerűbb, Asthapadi, jayadeva Gíta Góvinda című művéből)A Dashavatar, az egyik legtöbbet előadott rész a Gíta Góvindából, magasztalva a legfelsőbb tíz alászállását,ahol minden inkarnáció legjellegzetesebb tetteit jeleníti meg az előadóművész.

Móksa

Ebben a részben a táncos csak egy dob (mardal pakhawaj) és az azt kísérő mantrák hangjaira táncol,hírdetve a tánc felszabadító voltát.

Ezeknek a táncrészeknek természetesenen nagyon sok változata lehetséges hiszen a sok Guru különböző módon fogalmazta meg ugyanannak a zenének, költői műnek a mondanivalóját szavak nélkül, csupán a test mozdulataival.

Mozdulatrendszer

Két alapvető pozíció határozza meg az odissi tánc mozdulatvilágát. Az első az úgynevezett chauka helyzet,amely a tandava, vagyis a férfias stílust tükrözi, utalva az Úr Jagannáth formájára amikor is karjait könyökben behajlítva tartja. A másik a tribanga helyzet amely a lásja, vagyis a nőies, finom természetre utal, három ívben meghajlott test vonalát tükrözi, Krsna kecses alakját juttatva eszünkbe.