Valódi tudás Indiából


Sokan vagyunk úgy, hogy rendszeresen megvesszük a legújabb ezoterikus és spirituális irodalmat, kiolvassuk a legkülönfélébb, keleti kultúrákról, és megvilágosodásról szóló könyveket. Mégis előfordul, hogy elsiklunk a lényeg felett: hogy valódi tudásunk nem a polcon sorakozó könyvek számában, hanem a gyakorlati életben, tetteink és cselekedeteink következményeiben mutatkozik meg. Mladonyiczky Edit is sokat olvasott az indiai, keleti kultúráról, és nem állt meg a könyveknél, hanem cselekedett. Táncos lévén, ma Magyarországon azon három hölgy közé tartozik, akik mozdulataikkal hitelesen tudják közvetíteni az indiai tánc esszenciáját. Gurujával -ahogyan ő mondja - négy évvel ezelőtt találkozott.


Edit a Győri Nemzeti Színház táncosaként jutott el Indiába, először 2001-ben. A 37 éves hölgy gyermekként, azután határozta el, hogy táncos lesz, hogy megnézte a "Hattyúk tava" című filmet. Akkor még nem is tudta, hogy a hattyú indiai filozófiában a tisztaságot jelképezi, és a tiszta életű szenteket illetik ezzel a jelzővel. Idővel egyre szebb és nehezebb munkákat bíztak rá, de valami mégis hiányzott az életéből..


"Amit rám bíztak, azt megcsináltam szívvel lélekkel, de éreztem, hogy ez nem én vagyok. Mindig úgy éreztem, hogy sokkal többet ki lehetne kifejezni a kezekkel, a testtel, az arccal. A spiritualitás hiányzott. Ekkor kezdtem a keleti gondolkodásban elmélyülni, kerestem a világban a helyem, eljutottam a meditációig, jógáig, és evidens volt, hogy táncos létemre kíváncsi vagyok az indiai táncra is. Annak a híve vagyok, hogy az ember egyvalamivel foglalkozzon, de abban teljesen mélyüljön el.


Edit a Táncművézeti Főiskola pedagógus szakán a diplomamunkáját a hét klasszikus indiai táncokból írta, ez volt az indiai tánccal való első találkozás. Tíz évvel ezelőtt nagyon nehéz volt forrást találnia, a minimális szakirodalom is angolul íródott. A tanulmányokból kiderült, hogy az indiai táncban egyszerre benne van az indiai filozófia, a képzőművészet, és ezeket nem lehet külön választani a tánctól, a vallástól, a hittől. Végül öt éve, a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz benyújtott pályázatnak köszönhetően hat hónapra nyert Indiába ösztöndíjat.


"Októberben néhány zarándokkal indultam Indiába, és velük együtt letáboroztam Delhitől 150 kilométerre Vrndavanba, Krisna születési helyén. Egy hónapot adtam magamnak, hogy mestert találjak. Nem sokkal később hallottam, hogy Delhiből jön egy táncegyüttes. Megnéztem őket, és odamentem a tanárhoz, hogy szeretnék tőle tanulni. Kiderült, hogy ott, ahol vagyok, dolgozik egy tanár, aki az ő tanítványa. Bemutatott neki, és én -ban maradtam, beköltöztem egy templomba, ahol a kegyszobrok ellátását bízták rám. Ezután folyamatosan meg kellett dolgoznom azért, hogy lássák, nemcsak egy turista vagyok, aki puszta kíváncsiságból akar valamit produkálni."


Edit az Orissza tartományból származó odisszi táncot kezdte el tanulni, és tanára elmondása szerint fél év alatt két éves anyagot sikerült elsajátítania.


"Először külön kellett tanulnom az ütemek számolását, mert az indiai zenében nincsenek európai ritmusok. Meg kellett tanulnom 53 mudrát, vagyis kézjelet, a nevükkel, jelentésükkel együtt, majd a szem, a nyak és a fejmozgás sorrendjét, és csak utána jöhettek az alaplépések, és csak ezután maga a tánc - magyarázza. - Az utolsó hónapban tanultam meg három táncot. Az indiai tánc elsajátításánál meg kell tanulnunk a ritmus szövegét, mint a mondókát, mert csak így lehet a lépéseket hozzáfűzni."


Edit elmondása szerint mi, európaiak is nagyon sok mudrát használunk, csak nem tudunk róla. A legelső és egyik legfontosabb mudra például az, amikor az összes ujjadat összezárod, és a tenyeredet kifelé fordítod. Ennek az alapjelentése zászló. De ha az ujjaidat elkezded mozgatni, akkor az egy folyó mozgását jelenti, ha picit remegteted az ujjaidat, akkor a levegő mozgását, de jelenthet akár esőt. Mindig a tánc összességétől és szövegétől függ a jelentése. Ha a két tenyerünket összezárjuk a fejünk felett, akkor az hódolat az istennek. Ha az arc előtt, akkor a gurunak, ha a mellkas előtt, akkor minden más élőlénynek.


"Az odisszi tánc templomi tánc. Öt része van, az első egy virágfelajánlás egy oltáron. A tánc középső része a cselekményes tánc, amikor az indiai mitológiából táncolnak el részeket, és ezt tartják Indiában a leglényegesebb elemnek. Egy táncos ekkor mutathatja meg, hogy mennyire profi. Egy alkalommal, a tanárommal néztünk egy táncelőadást, és ő rögtön kiszúrta, hogy a lány nem belülről táncol. A tánc utolsó része a móksa, ami felszabadulást jelent, kikerülést ebből a körforgásból, a szamszarából. Bár ez a tánc nem a nézőnek szól, hanem istennek, de ha egy táncos hitelesen adja elő, akkor annak a néző is részesévé válik."


Mikor Edit visszajött Magyarországra, nem volt könnyű visszailleszkednie. Indiában azt tapasztalta, hogy az emberek sokkal nyitottabbak, és szeretettel, bizalommal közelednek egymáshoz. A szegénységet is tudják kezelni, mert tudják, hogy nem attól lesz valaki boldog, hogy mije van, hanem hogy a szívében mi rejtőzik. Aztán mikor Edit meghirdette itthon első tanfolyamát, maga is meglepődött, hogy mennyien kíváncsiak erre a táncra. Fontos nekik, hogy ő eredeti gurutól tanult Indiában, és így hitelesen tudja továbbadni a tudását az indiai filozófiával együtt. Így most amellett, hogy gyerekeknek tanít musicalt, balettet, az indiai tánc világába, lelkiségébe is bevezeti a tanulni vágyókat. Idén újra járt Indiában, és újabb három táncot hozott magával.


"Most végre eljuthattam oda, ahonnan ez a tánc származik, Orissza tartományba, és nagyon nagy erőt adott, hogy láthattam, hogy hol és hogyan kezdődött a története, és melyik templomban táncolták - meséli Edit lelkesen. - Én igazából nem akarok indiai lenni, száriban mászkálni. Az a fontos, hogy ami abban a kultúrában a lélekhez szól - ami nem indiai, magyar, vagy nemzethez kötött -, az hogyan tud itthon az emberek szívéhez eljutni."


2005.08.25.


Szigeti Kata